Kezdő szellem oltára

Anyaga: tölgy

Amit a gyerekkorból egész életünk során meg kellene őriznünk, az az örök kezdők szelleme.
Kiindulópont: Elhelyezni egy talált követ. (a kő itt nem csak konkrét értelemben szerepel) Megadni a méltóságát.
A tárgyak rajtunk kívül álló dolgok, amikben keresünk valamit. A gyerekek gyűjtenek, céltalanul. Birtokolni szeretnének és adni. Köveket, fadarabokat stb.
A tárgyaknak hely kell, méltóságot kell adni nekik. Ez prakikusan egy megoldandó helyzet a fizikai térben. Mentálisan is megoldandó feladat a rend és rendetlenség kérdése, ugyanakkor egy plasztikai, térrendezési kérdés. Tisztelni kell a gyerekekben lévő tiszta szellemet, a bontakozó elme nyitottságát.

A gyerekeknek (is) szükségük van keretekre, korlátokra, amin belül szabadok lehetnek és biztonságban érzik magukat. Ezeket a kereteket nehéz megfogalmazni, inkább érezni lehet őket.
A keretek feszegetése hozzá tartozik a felnövekedéshez, a szülökről való leváláshoz. Az önállósághoz vezető út fontos része.

Tekinthetünk úgy ezekre a tárgyakra, mint művekre, ami eszenciálisan a természethez tartozik, amit meg akarunk mutatni eredeti tisztaságában. A térhez és az emberhez való viszonyát megtalálni. Tér, tárgy és ember hárrmassága.
A tárgyakhoz való viszony tükrözi a világhoz és egymáshoz való viszonyunkat. Legkevésbé a konkrét, ábrázolt tárgy az, amiről szó van. A fontos az, amit a tudat tesz hozzá. Mégis önmagukban erősek ezek az egyszerű formák, az emberen kívüli létezők.

A napi rutinok az életünket keretező tevékenységek, ami nélkül elborítana a káosz. A tradícionális kultúrákban, vagyis akiknél nem szakadtak meg az ősi szokások, a napi rutin nincs elválasztva a transzcendentális tevékenységektől.
Minél összetettebb egy rítus, annál jobban erősíti a benne részt vevők közösséghez tartozásának érzését. /Dimitris Xygalatas: A rítusok ereje/ A mindennnapok részei a rítusok. Az elszakadt modern kultúrákban a spiritualitás és ezáltal az összetartozás érzésének keresése egyre fontosabbá válik.
A tárgycsoport olyan aspektusokra irányítja a figyelmet ahol hiányérzetünk, nehézségünk van.
A gyerekek ösztönösen hisznek a természetfelettiben, a dolgokat felruházzák nekik fontos tulajdonságokkal. Átlényegítik őket, mint az ősi animista vallások.